Christstollen

  2012.12.19. 17:02

A Christstollen (szó szerinti fordítása: Krisztuskalács), más néven Stollen vagy Stolle, egy ismert német karácsonyi s egyben péksütemény, melynek formája és kinézete a bepólyált Kisjézusra emlékeztet. Leginkább a magyar gyümölcskenyérhez és a különböző kalácsfélékhez hasonlít. A stollen sűrű kelt tésztából készült pékáru, mely 10 kg liszthez legalább 3 kg vajat vagy margarint, 6 kg mazsolafélét (közönséges, sultana és feketeszemű mazsolát), illetve kandírozott narancs- és citromhéjat tartalmaz.

 

A kézzel készült Christstollen valószínűleg Németország legrégebbi hagyományos karácsonyi süteménye. Hivatalosan először 1329-ben a Saale-menti Naumburgban említették mint Henrik püspök karácsonyi ajándékát. Akkoriban a stollen még csak egy kelt tésztából készült szegényes étel volt az adventi böjt idejére. A mai napig változatlan formája a fehér cukorbevonattal együtt a pólyába tekert, újszülött Jézusra emlékeztet. Mivel a középkorban a katolikus dogmák nem engedélyezték vaj vagy tej fogyasztását böjt idején, a stollen tésztáját is csak vízből, zabból és repceolajból lehetett készíteni. 1491-ben azonban VIII. Ince pápa egy „vajlevélként” (Butterbrief) ismertté vált levélben, engedélyezte olaj helyett a vaj használatát azzal a feltétellel, hogy akik ezáltal „vétkeztek”, azoknak a bűnbocsánatért fizetniük kellett, mely bevétel többek között a Freibergi Dóm felépítését is szolgálta. A „vajlevél” kezdetben csak az uralkodóházra és beszállítóira vonatkozott, de érvényét nem sokkal később nagyvonalúan kiterjesztették a lakosságra is. Így tehát jogosan állíthatjuk, hogy egy pápa is közreműködött a stollen ma is használatos receptjének kialakulásában. A hagyomány szerint a szászországbeli Torgauban élő Heinrich Drasdo udvari péktől származott az ötlet, hogy az adventi böjtben fogyasztott szegényes kalácsot karácsonyra különböző ínyencségekkel, például aszalt gyümölcsökkel gazdagítsák. Így született meg a böjti kalácsból a ma is ismert ünnepi gyümölcskenyér.

A Christstollen egyik változata, a „Dresdner Stollen” (magyarul: Drezdai stollen) egész Szászországban és azon kívül is híres volt. A naumburgi bejegyzés után körülbelül 150 évvel, „anno 1474-ben” tűnt fel akkor még „Christbrod” (szó szerinti fordítása: Krisztuskenyér) néven egy, az udvar részére kiállított számlán. Eredetileg a helyi szóhasználatban a „Striezel” elnevezés volt elterjed, a drezdai Striezelmarkt (magyarul: Kalácspiac), Németország legrégebbi karácsonyi vására is, ennek a tradicionális süteménynek köszönheti a nevét. A városban 1500 óta árulják a karácsonyi stollent („Christbrod uff Weinachten”). A szász pékek 1560 óta minden évben a szent ünnep alkalmából megajándékozták tartományurukat kettő, másfél méter hosszú és 36 font (kb. 18 kg) súlyú karácsonyi stollennel. Ezek olyan nehezek voltak, hogy nyolc pékmester és nyolc inas tudta csak a kastélyba vinni őket. II. (Erős) Ágost drezdai választófejedelem 1730-ban egy 1,8 tonnás, óriási stollent süttetett, amit aztán 24 000 szeletre vágtak fel. Ehhez az eseményhez kapcsolódik a minden évben advent második szombatján megrendezésre kerülő Stollenfest elnevezésű ünnepség a Striezelmarkton. Igazolt tény, hogy Siebenlehn és Meißen város pékjei a maguk idejében messze híresek voltak a stollenükről. A siebenlehni mesterek „szekérszámra” szállították stollenjeiket Drezdába, az ottani pékcéh legnagyobb bosszúságára. Csak a harmincéves háború végén, 1648-ban harcolták ki maguknak a kiváltságot a drezdai pékek, hogy csakis az általuk készített stollent lehessen a Striezelmarkton árulni. Miután megszokottá vált, hogy a pékek kedvükre használhatták a „Dresdner Stollen” elnevezést, a stollen az NSZK és az NDK kiegyezési tárgyalásain is szóba került. Ennek eredményeképp Németország újraegyesítése után a „Dresdner Stollen”-t mint márkát bejegyezték, és eredetvédetté nyilvánították: vagyis 1997 óta csak a Drezda térségében sütött stollenek viselhetik ezt a nevet. Az „eredeti” drezdai stollen kifejezés helyes használatára a „Schutzverband Dresdner Stollen” egyesület ügyel, mely mintegy 150 drezdai és Drezda környéki pék illetve cukrász érdekeit képviseli. Ettől eltekintve szerte Németországban még mindig nagy mennyiségben adnak el legkülönbözőbb nevű stolleneket, így például az Érchegységben („Erzgebirgischer Stollen”), Észak-Rajna-Vesztfáliában („ Stollenspezialist”), Brémában („Bremer Klaben”), Vesztfáliában („Westfalenbäckerstollen“, „Münsterländer Stollen”), Erfurtban („Schittchen”), Münchenben („Münchner Kindl Stollen”), az Eifel-hegységben („Stollenbäcker“), Köln környékén („Kölner Stollen“). A Kuchenmeister a legnagyobb ipari stollengyártó cég, amely üzeme Soest városában, Vesztfáliában található.