A karácsonyt sokszor emlegetik a csodák ünnepeként - és hogy valóban az, az alábbi történetek is bizonyítják.

A misztikus napon bármi megtörténhet, akár még a halálból is visszatérhetnek az emberek!

2009. december 24-én, Coloradóban a kétgyermekesTracey Hermanstorfernek elfolyt a magzatvize, így a férje rögtön kórházba szállította. A kismama órákon keresztül vajúdott a szülőszobában, az ügyeletes nővér folyamatosan szemmel tartotta. Bár a baba szívhangját kissé gyengének ítélte, nem gondolta, hogy súlyos lenne a helyzet. Ám Tracey egyik pillanatról rosszul lett, életfunkcióinak működése folyamatosan gyengült, végül a szíve is leállt, ezért császármetszést hajtottak végre rajta az orvosok. A baba halva született, de ezzel egy időben az anya életfunkciói is megszűntek.

Dr. Stephanie Martin szerint, aki a veszélyeztetett szülések specialistája, egyikőjüknek sem volt szívverése, légzése vagy vérnyomása, ám csodával határos módon mindketten magukhoz tértek. Állítólag az apa, Mike fogta felesége kezét, amikor az négy perc után visszatért a halálból. Az orvosok a mai napig nem tudják, mi történt azon a karácsonyi estén. Ám annyi bizonyos, hogy Tracey és a kis Coltyn teljesen egészséges.

Tavaly októberben a 21 éves egyetemista, Sam Schmid súlyosan megsérült egy autóbalesetben Tucsonban, amikor egy furgon áthajtott az ő sávjába. A Barrow Neurológiai Intézet orvosai hiába küzdöttek érte, Sam fejsérülése következtében kómába esett. A fiú orvosa, dr. Robert Spetzler idegsebész felkészítette a beteg családját: ne reménykedjenek hiába, csekély az esély a felépülésre. Végül a doktorok decemberben közölték Schmid édesanyjával a legrosszabbat, miszerint a fiú agyhalott, soha nem fog magához térni. Ugyanakkor kötelességüknek eleget téve megemlítették, hogy kitűnő szervdonor lehetne belőle.

Sam édesanyja beleegyezett, hogy fiát lekapcsolják az őt életben tartó gépről, ám a fájdalmas megbeszélés után hihetetlen dolog történt. A fiú felemelte két ujját, és kinyitotta a szemét. Még abban a hónapban lassan, de beszélni kezdett, és a betegágyat tolószékre cserélte.

Az orvosok értetetlenül álltak az ébredés előtt, de a gyors javulásnak köszönhetően szentestére haza is engedték Samet. A fiú rokonai szerint a bámulatos felépülés egy igazi karácsonyi csoda, és soha nem kaptak ennél szebb ajándékot életükben, hiszen Sam valóban újjászületett.

1914. december 24. különleges nap volt az első világháborúban harcoló katonák életében. Számos történet szól arról, hogy a frontvonalban a szembenálló felek kiléptek lövészárkaikból, letették a fegyvert, és boldog karácsonyt kívántak egymásnak, majd az estét beszélgetéssel töltötték. Ám nem ez az egy este írta be magát a történelembe. Heinrich Rieker újságíró a Nicht schießen, wir schießen auch nicht! - Ha ti nem lőttök, mi sem lövünk! - című könyvében a világháborút megjárt katonák emlékeit gyűjtötte össze a frontról.

Egy Lüttgen nevű katona visszaemlékezése szerint december 25-én a harcok közepette a francia és angol tisztek látogattak a németek táborába azzal a kéréssel, hogy lelkészre van szükségük, aki elhunyt bajtársaikat méltón elbúcsúztatja. Habár úgy tűnt, hogy a fegyverszünet csak szenteste tartott, a németek eleget tettek a kérésnek, és egy fiatal lelkészt küldtek az ellenséges csapathoz, aki minden előítélet, fenntartás nélkül elbúcsúztatta a halott katonákat, a haldoklókra pedig feladta az utolsó kenetet. De miután a karácsony szellemét messzire fújták a téli szelek, újból fegyverropogás rázta meg a környéket.